Better Health, Brighter Future
Ahogy öregszünk, a betegségek annál nagyobb jelentőséggel bírnak, és az egészségbiztosítási rendszerünket annál inkább terhelik a növekvő költségek. A csontritkulás az egyik leggyakoribb betegség. Az érintettek számára a betegség gyakran egyet jelent életminőségük elvesztésével. A tartós fájdalmak, a csontritkulás okozta törésektől való félelem, a fizikai megjelenésben bekövetkezett változások és a mozgáskorlátozottság a betegség lehetséges következményei.
Ha időben felismerik, a csontritkulás kezelhető, ezért
a csontritkulás nem sorscsapás, hanem egy betegség.
Definíció: Az oszteoporózis (vagy más néven csontritkulás) a csont anyagcsere-betegsége, melynél a csont szilárdsága és tömege folyamatosan csökken.
A csontvesztés hosszú ideig észrevétlen marad. 25-30 éves korára egy emberben felépül a maximális csonttömeg, ami legkésőbb 40 éves kortól kezdve fokozatosan elkezd leépülni. Ekkor a csont fokozatosan egyre vékonyabb, porózusabb, üregesebb lesz és akár teljesen le is épülhet. A csontok veszítenek rugalmasságukból és stabilitásukból. Ez okozhatja a csigolyák, az alkar és a csípőcsont töréseit.
Ok
A csonttömeg felépülése és lebomlása közötti kiegyensúlyozatlanság több okra vezethető vissza, melyek részben még tisztázatlanok. A csontritkulás különösen sújtja a változókorban lévő nőket. Azonban a 60 évet betöltött férfiak is egyre inkább érintettek.
A csontritkulás leggyakoribb kockázati tényezői:
A csontritkulást gyakran csak akkor ismerik fel, amikor a csontok már porózussá váltak. A betegség azonban sokkal korábban elkezdődik, és pontos kivizsgálás esetén időben felismerhető és kezelhető.
Már korai stádiumában is vannak figyelmeztető jelei:
Örökletes hajlam esetén vagy a korai figyelmeztető jelek észlelésekor fontos orvoshoz fordulni. Tanácsos a csontsűrűséget rendszeresen megméretni.
A csont állapotáról információt nyújtó, szokványos csontsűrűség-mérési eljárás:
A hatékony és eredményes oszteoporózisterápia több pilléren nyugszik, melyet minden beteg számára egyénileg kell összeállítani. A gyógyszeres kezelés fontos, de önmagában nem elegendő. Fontos a megfelelő táplálkozás és testedzés egyaránt.